Bártfai Gergely
Publikálva:2023.07.19. 06:00
Szürreális élmény volt, mintha magát látná a tükörben – emlékezett vissza Lori Pritzl arra pillanatra, amikor 16 évesen először találkozott az ikertestvérével. Zokogva borultak össze Kathy Secklerrel, aki egy közeli kisvárosban lakott, szintén New York államban. Kathynek szólt valaki 1977 őszén, hogy megdöbbentően hasonlít egy másik lányra. Kíváncsiságból felvették a kapcsolatot, nyomozni kezdtek. Kiderült, hogy egyazon napon születtek, ugyanabban a kórházban. Mindkettejüket örökbe fogadták. Rádöbbentek: ikrek.
Az adoptálást lebonyolító Louise Wise Services ügynökség közreműködésével
legalább tíz esetben szakítottak el egymástól egypetéjű ikreket, és adták őket külön-külön nevelőszülőkhöz a hatvanas években. Egy titkos emberkísérlet alanyai voltak.
Elismert pszichiáterek, köztük Viola Bernard (1907–98) és Peter Neubauer (1913–2008) komplex tudományos problémára kerestek választ. Mi tesz minket azzá, akik vagyunk? Mennyit számítanak a gének, mennyit a környezet?
Az volt az alapötlet, hogy a szétválasztott ikerpárokon párhuzamosan vizsgálják, hogyan fejlődik két gyerek azonos a DNS-örökséggel, ámde eltérő környezetben. Ügyeltek arra, hogy a befogadók hasonló iskolázottságúak, vagyoni és társadalmi helyzetűek legyenek. Ezzel azonban véget is ért a szakmaiság, kontrollcsoportot sem használtak, ami pedig minimálisan elvárható. Mintha elbizonytalanodtak volna. Nyilván érzeték, hogy amit a tudomány nevében művelnek, az védhetetlen aljasság.
Hogy mire mentek vele? Megfigyelték például, hogy az egymást nem ismerő egypetéjű ikrek személyisége hasonlít, amiből a gének dominanciájára következtettek. Feljegyezték, hogy az egyik adoptált szereti a ketchupot, pedig befogadó családjában mindenki más utálja. Soványka eredmény a remélt szenzációs felismerés helyett. A dokumentációt Neubauer letétbe helyezte a Yale Egyetemen, 2065-ig zárolva. A programban részt vevők védelmére hivatkozott, de inkább önmagát menthette a fenyegető botránytól.
Az ügynökség tisztességtelenül járt el a nevelőszülőkkel is. Elhallgatták előlük az ikertestvér létét, viszont az örökbe adás feltételéül szabták a rendszeres vizsgálatokat. A Pritzl és a Seckler házaspár mégis előbb jött rá az igazságra, mint maguk a kamaszok. Szintén véletlenül. Az érintettek mind New York környékén éltek, hasonló körökben forogtak.
Pár évvel a lányok után egymásra akadt három 19 éves fiú is, szeparált hármas ikrek. A drámai szembesülést érzelmi viharok követték, harag és szomorúság, feldúlt családi béke.
Negyedszázaddal a könnyes összeborulás után Lori és Kathy együtt kereste fel a kísérlet szellemi atyját, Neubauer doktort elegáns manhattani lakásán. Válaszokat vártak tőle, magyarázatot és bocsánatkérést reméltek. Ám az aggastyán a megbánás legcsekélyebb jelét sem mutatta. Könyörtelen világmegváltó volt: úgy hajszolta az emberiség üdvét – meg persze a személyes sikert –, hogy közben fütyült tetteinek konkrét következményére, az emberi szenvedésre. Nem az ikrek java izgatta. Gyarló halandó létére istent játszott.