A nevem Kata a férjem neve pedig István, nyolc éve vagyunk házasok. Az esküvőnk csodálatos volt, a vendégek szerelmet, megértést és gyerekeket kívántak nekünk. A legnagyobb álmunk egy ház volt és 2-3 gyerek, akiket szerethetünk. Az első terhességem különböző egészségügyi okok miatt vetéléssel végződött, elkeseredtem, de ez még nem jelentette a véget. Boldogok voltunk, amikor ismét teherbe estem, de sajnos nem tartott sokáig a boldogságunk, mert ezt a terhességet se tudtam kihordni. Az orvosok a beavatkozás után közölték velem, hogy többé nem lehet gyermekem. A fájdalmunk leírhatatlan volt, próbáltuk elfogadni a helyzetet. Mindenünk meg volt, ház, két autó, kétszer egy évben nyaralni mentünk, de az életünkből mégis hiányzott valami.
A férjemmel egy napon az örökbefogadásról beszélgettünk. István megkérdezte tőlem mit szólnék hozzá, ha örökbe fogadnánk egy gyereket, minden barátunknak van gyereke, csak a pelenkáról és a rajzfilmekről beszélnek. Már én is sokat gondolkodtam ezen a dolgon, de féltem felhozni ezt a témát.

– Szeretnéd, ha örökbe fogadnánk egy gyereket? – Kérdeztem a férjemtől.
– Kisfiú legyen vagy kislány?
– Azt szeretném, ha lányunk lenne – mondta a férjem és úgy nevelnénk, mint egy hercegnőt.
– Nem mondhatok ellent neked – válaszoltam.

Minden iratot elintéztünk az örökbefogadáshoz, mivel stabilak voltak az anyagi körülményeink rövid idő alatt elintéződtek a dolgok és mehettünk az árvaházba. A gyerekek az udvaron játszottak, amikor odaértünk, messziről néztem őket. Egyszer csak egy kislány meghúzta a szoknyámat és mosolyogva azt kérdezte, hogy én vagyok-e az anyukája. A kislánynak szőke haja volt, és 3-4 év körüli lehetett. Hirtelen azt sem tudtam mit válaszoljak neki, majd könnyes szemmel ezt feleltem:
– Igen azért jöttem, hogy hazavigyelek.
A férjem az ölébe vette őt, majd az árvaház igazgatójához mentünk. Amikor meglátott bennünket az igazgató, a kislányt átadta a nevelőnőnek, minket pedig az irodájába vezetett.
– Nem olyan egyszerű a dolog, ahogy azt önök gondolják – mondta az igazgató, ez a gyerek nincs egyedül, van még két lánytestvére, hármasikrek.
– Így is örökbe fogadják őket?
Valószínűtlennek tűnt, hogy elhiggyük, azt, amit hallunk.
A szüleik elhagyták őket? – kérdeztem én.
– A lányok anyukája óvónő volt az árvaházban, nagyon fiatalon maradt terhes, a szülésnél az orvosok nem tudták őt megmenteni. Senki sem akarta a családból örökbe fogadni őket. – mondta az igazgató. Nehéz három gyereket örökbe fogadni, de nem választhatjuk el őket egymástól.
– Mi örökbe fogadjuk őket – válaszoltuk.
Odamentünk a lányokhoz, megöleltük őket, ők pedig rengeteg kérdést tettek fel nekünk. Néhány nappal később mind az öten otthon voltunk, végre együtt, mint egy család. A lányok jelentik a boldogságot a számunkra, így már van értelme az életünknek..

A cikk forrása: bidista.com
https://www.babanet.hu/.../meghato-tortenet-egy.../... SoPugAj9iS6psS1E_P5acOfe8eNDoJ7AWmVdFhCe8U