Dr. Czeizel Endre (1935-2015)

2015. augusztus 10-én, a rákbetegséggel folytatott hosszas küzdelem után elhunyt Dr. Czeizel Endre. 80 éves volt.

Megrendülve értesültem Czeizel dr. haláláról. 45 éve ismerem, szeretve tisztelt főnököm, tanítómesterem, ösztönző szakmai példaképem volt. A Magyar Ikerregiszter honlapján szeretnék megemlékezni róla, munkásságát és emberi kvalitásait méltatva, kiemelve az ikerkutatás terén végzett közös tevékenységünket.

Czeizel dr. úttörője volt a magzatok, a gyermekek és valamennyi ember egészsége védelmének, az egészség megőrzésének, a betegségek és rendellenességek megelőzésének. Híres és legendás munkaszeretete, elhivatottsága lenyűgözött mindenkit, nyugdíjasként is fáradhatatlanul, pihenést, lazítást nem ismerve dolgozott.

Sokoldalú, kivételesen tehetséges, rendkívül művelt tudósként fontosnak tartotta az öröklődéssel és egészséggel kapcsolatos ismeretek minél szélesebb körű terjesztését. Óriási érdeme volt, hogy közérthetővé, emberközelbe tudta hozni a genetikát, kiváló, szinte színészi tehetségű előadóként, lebilincselte a hallgatóságot, nézőket. Színesen és érzékletesen beszélt, bármilyen témáról volt szó.

Érdeklődő, fáradhatatlan tenni akarása, kíváncsi, állandóan tanulni vágyó természete példa értékű volt A megismerés, a felfedezés szenvedélye hajtotta. Nyitott maradt nem csupán a szorosan vett orvosi-genetikai szakma, hanem a világ egyéb szellemi kincsei, elsősorban a művészetek, a matematika, a zene és az irodalom iránt is. Mindezeket a rá jellemző sajátos módon, a „genetikus szemével” újszerűen dolgozta fel és tette közkinccsé publikációiban, könyveiben, előadásaiban.

Rendkívül segítőkész volt, minden munkatársát bizalommal fogadta és önzetlenül, a legnagyobb jóindulattal segítette előrehaladásában. Hivatástudat, tudásvágy, szorgalom és tenni akarás dolgában példamutató volt mindannyiunk számára. Személyisége meghatározó volt valamennyiünk életében. Rengeteget tanultunk tőle a tudomány terén. Kiemelkedő tudása és egyedülálló meglátásai átadásával bölcsebbek lettünk magunk is, amit hasznosítani tudtunk pályánk során. Kollégái közül nagyon sokan tartoznak neki ezért köszönettel. Energiája, élni akarása, küzdeni tudása elképesztő volt, élete utolsó szakaszában is a jövőről, hátralévő terveiről beszélt.

Hatalmas és teljes életművet hagyott hátra. Pályája és alkotásai tovább élnek, tanítják majd generációkon át.

Visszaemlékezés a munkatárs szemével…

Egypetéjű ikerként, 18 évesen, azzal az elképzeléssel jelentkeztem az ELTE biológia-kémia szakára, hogy ha létezik Magyarországon valahol ikerkutatás, azzal szeretnék foglalkozni.

1970 nyarán, negyedévet végzett egyetemistaként még mindig nem találtam megfelelő témát, amit szívesen választottam volna szakdolgozatom megírásához. A véletlen (vagy a sors?) úgy hozta, hogy kezembe került egy ismeretterjesztő lap, amelyben Czeizel dr. az ikrekről írt. Úgy éreztem, feltétlenül fel kell keresnem őt és ez a találkozás valóban sorsdöntőnek bizonyult a pályaválasztásom szempontjából. Az Országos Közegészségügyi Intézet Humángenetikai laboratóriumának vezetőjeként végtelen nyitottsággal, kedvesen fogadott, nagyon örült a terveimnek, és rendkívül segítőkész volt a diplomamunkám megírása során. Az egyetemről kikerülve, 1971 szeptemberében, azonnal felvett munkatársként az osztályára. Több mint négy évtizeden keresztül dolgozhattam mellette, a legkülönbözőbb témákban, pl. a veleszületett rendellenesség nyilvántartása és okainak kutatása, az értelmi fogyatékosságok okainak feltárása, genetikai tanácsadás, optimális családtervezés, és ami végül a legfontosabb szakterületemmé vált, az ikerkutatás. A teljes életművét hosszú lenne felsorolni, így most csak az ikrekkel kapcsolatos közös tevékenységekről írok.

Bizonyára kevesen tudják, mikor és milyen indíttatásból kezdett Czeizel dr. ikrekkel foglalkozni?

1969-ben Dániában volt tanulmányúton, ahol azt a feladatot kapta, hogy az ottani ikernyilvántartás segítségével vizsgálja meg, vajon az öngyilkosságban van-e szerepe az örökletességnek. A feltételezéssel ellentétben a genetikai háttér nem igazolódott be, mivel az öngyilkosság alig volt valamivel gyakoribb az egypetéjű ikrek mindkét tagjában, mint a kétpetéjűekben, ami mindenképpen az „öngyilkos gének” ellen szólt.

Dániai tapasztalatok alapján, 1970-ben, ő szervezte meg és hozta létre a Budapesti Ikernyilvántartást, kettős céllal. Az egyik, a fokozottabban veszélyeztetett ikrek gondozása, fejlődésük nyomon követése volt, amelyet a Heim Pál Kórház gyerekgyógyász munkacsoportja végzett. Ennek keretében az ikrek a legmagasabb szintű orvosi ellátásban részesülhettek. A Budapesti Ikernyilvántartás adatbázisa ugyanakkor alkalmat nyújtott tudományos kutatásokra is. Foglalkoztunk az ikerség és a különböző veleszületett rendellenességek közötti összefüggés tanulmányozásával, megállapítva, melyek és miért gyakoribbak ikreknél. Elemeztük a fogamzásgátló tabletták ikerterhességre való hatását és a világon elsőként számoltunk be a fogamzáskörüli időszakban szedett folsav és mutivitamin „mellékhatásáról”, nevezetesen az ikerterhességek nagyobb gyakoriságáról.

Hazai szakemberek (pl. fogorvosok, szülész-nőgyógyászok, az ELTE élettani Intézetének munkatársai) is megkerestek bennünket együttműködést ajánlva, felismerve nyilvántartásunk egyedülálló kutatási értékét. Ennek híre az angol nyelvű publikációk révén külföldre is eljutott.

A nyolcvanas évek elején a német Flatz professzor kérésére szerveztünk ikervizsgálatot az ún. laktóz intoleranciában (tejcukor emésztési zavarban) szerepet játszó örökletes tényezők feltárására. A kutatás világviszonylatban is egyedülálló érdeme, hogy a világon először tudtuk azonosítani a laktóz intoleranciáért felelős gént.

A vizsgálathoz szükséges 18 év feletti ikrek toborzása újsághirdetés és más médiafelhívás útján történt. Több mint 500 jelentkezőből választottuk ki azt az 50-50 egy- és kétpetéjű ikerpárt, akik részt vettek a vizsgálatban. S ha már összehívtuk őket, több kérdőíves felmérést is csináltunk életük alakulásáról. Sok meglepő jelenségre derült fény…

Az önként jelentkező ikerpárokról felnőtt iker-regisztert hoztunk létre, amelynek tagjai később is örömmel vállalkoztak a tudományos kutatásokban való részvételre. Mindez számos további hazai és nemzetközi vizsgálat kivitelezését tette lehetővé. Ráadásul az ikrek nagyon örültek, hogy megismerhették egymást. Az ő kezdeményezésükre hoztuk létre Czeizel dr-ral az Iker klubot, később ikertalálkozókat, sőt ikerbálokat is rendeztünk. Több iker össze is házasodott…

Az ikernyilvántartás – sajnos – több mint 25 éves fennállását követően, a rendszerváltozást követő években megszűnt. Viszont az ikerkutatás megújulva, immár orvosi területeket felölelve, tovább folytatódik. Czeizel dr-nak nagy reményt adott, hogy felnőtt egy új generáció, amely felélesztette és továbbviszi ezt a jó ügyet. Dr. Tárnoki Ádám Domonkos és Dr. Tárnoki Dávid László, fiatal orvosok, ikrek, bekapcsolódtak az ikerkutatás nemzetközi vérkeringésébe, és már eddig is fontos eredményeket értek el. Jelenleg a Tárnoki ikrekkel, Littvay Leventével (CEU politológus) és Melicher Dórával (EDUVITAL Alapítvány, ügyvezető, ikerkutató, szintén egypetéjű iker) egy teljes hazai népességet felölelő Magyar Iker-regiszter létrehozásán munkálkodunk.

Rendkívül hálás vagyok a sorsnak, hogy Czeizel dr. munkatársa lehettem és a magam módján hozzájárulhattam szakmai céljai megvalósításához. Neki köszönhetem, hogy azzal foglalkozhattam, ami mindig is az életcélom volt, az ikerkutatással.

Emlékezetemben örökre megőrzöm karizmatikus, de ugyanakkor közvetlen személyiségét, rendkívüli alkotói munkásságát, segítőkészségét.

Métneki Júlia biológus, humángenetikus, egypetéjű iker