Sokakat foglalkoztathat, hogy az ikrek vajon tényleg annyira különlegesek-e, mint amennyire ezt általában beharangozzák. Vajon tényleg úgy működnek, mintha két testben egy lélek lakozna? Vajon tényleg megérzik egymás fájdalmát, örömét? Miben hasonlítanak, vagy miben különböznek lelkileg?
Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy középiskolás éveim alatt olyan osztálytársaim/barátaim lettek, akik közül többnek is van ikertestvére. Megkértem őket, hogy meséljenek nekem erről a jelenségről, hogy mennyire igaz ez az Ő esetükben vagy mennyire nem az. Pontosan 3 ikerpárról van szó, a kétpetéjű lány-fiú ikerpáros: Petra és Patrik (20); a kétpetéjű lány ikerpáros: Lili és Fanni (20); valamint a kétpetéjű fiú ikerpáros: Viktor és Zsolt (20). A kérdéseket Petrának, Lilinek és Viktornak tettem fel, és szerencsére nagyon segítőkészek és érdeklődők voltak.
Elsőként szeretnék Petráról és Patrikról mesélni. Az Ő történetük egy igazán mosolycsalogató mesével indul. Amikor az édesanyjuk elment nőgyógyászati vizsgálatra, az orvos sajnálattal közölte vele, hogy két cisztát lát a méhében, és megkérte, menjen vissza két héttel később újabb vizsgálatra. Az édesanyjuk így is tett, de két héttel később azt mondták neki, tévedtek, mert az egyik ciszta úgy tűnik, hogy egy embrió, de a másikkal, ami egy ciszta, azzal tenni kell valamit, így két héttel később újra vissza kell mennie. Azonban az ezt követő vizsgálaton közölték vele, hogy megint csak tévedtek, mert mind a két „ciszta” egy-egy embrió. Az édesanyjuk ezek után elgondolkozott, hogy érdemes-e visszamennie még kivizsgálásra, nehogy még a végén három legyen belőle.
Petrát és Patrikot mindenki energikus, többségében nagyon jókedvű és segítőkész embereknek ismerik. Ha külsőre nem is teljesen egyformák, belsőre - elmondhatom saját tapasztalat alapján is - rendkívül hasonlóak, talán rájuk tényleg igaz, hogy „egy lélek osztozott meg a testükben”, és a kapcsolatukból ítélve valószínűleg ezt ők is pontosan így érzik.
A következő páros, akiket be szeretnék mutatni, az Fanni és Lili. Én sajnos Fannit nem ismerem személyesen, ezért Lilit kértem meg arra, hogy meséljen arról, mennyire igaz rájuk az összetartozó szellemiség. Lili elmesélte, hogy náluk ez eléggé jelen van, mert nemrégiben Lili eltörte a jobb lábát, de nem mondta el Fanninak azonnal és Fanni akkor már nem is élt velük együtt. Nem sokkal később Fanni felkereste a testvérét és elmesélte neki, hogy annyira rosszul lépett, hogy kibicsaklott a jobb bokája és alig tud ráállni Ekkor tudta meg, hogy Lili pedig éppen ezt a lábát törte el. Korábban pedig, mikor általános iskolások voltak, akkor Lili betegség miatt otthon maradt, a testvére pedig elment iskolába. Délután Lilinek rettentően elkezdett fájni az orra, nem sokkal később pedig Fanni érkezett haza az eltört orrával. Lili szerint megérzik, ha valami baj történik a másikkal.
Végül, de nem utolsó sorban Viktorról és Zsoltiról szeretnék egy kicsit mesélni. Mivel Őket is személyesen ismerem, így saját tapasztalatból is elmondhatom, amit Ők maguk is megtudnak erősíteni, hogy az Ő esetükben ez az egy lélek úgy költözött a két testbe, hogy a tulajdonságaik elváltak egymástól, és ki az egyik, ki a másik felét kapta meg. Ugyanis, talán míg külsőre hasonlítanak, főleg régebben, addig belsőleg teljesen tűz és víz a két fiú. Viktor szellemi ember, inkább a művészet, főként az éneklés és a színészet köti le, Zsolti pedig a sport szerelmese. Az „átlagos” fiútestvérekre jellemzően, közöttük is elég sok nézeteltérés adódik, ám amikor szükségük van a másikra, akkor mindig számíthatnak egymásra. Viktor elmondása szerint kisebb korukban szinte elválaszthatatlanok voltak. Mikor együtt játszottak, nem tűrtek meg maguk között egy harmadik személyt. A közöttük lévő hasonlóságot kisebb korukban, de még a középiskolában is kamatoztatták, konkrétabban fogalmazva helyet cseréltek egymással, nem is a jobb jegy miatt, csupán a szórakozás kedvéért.
Mind a három ikerpárban közös vonás, hogy van egy testvérük, akinek nincs ikertestvére. Petra és Patrik egy nővérkével büszkélkedhet, Martinával (22); Lilinek és Fanninak egy angyalarcú kishúga van, Emese (6); a fiúknak pedig jutott egy kis csilingelő hangú hugica, Hanna (7). Mindhárom ikerpár egyik tagját megkértem, hogy meséljenek arról, hogy mennyire van hatással rájuk, hogy van egy testvérük, aki csak „szimpla” testvér. Mindegyik esetben azt tapasztaltam, hogy nem találnak, vagy nem érzékelnek túl nagy különbséget. Petra elmesélte, hogy Tina nagyon sokat vigyázott rájuk, mikor kicsik voltak, ezért szinte a második anyukájukként tekintettek nővérükre, és úgy gondolja, hogy azt nagyon jól csinálta. Lili azt mesélte nekem, hogy Mesi mindkettejüknek nagyon fontos, attól függetlenül, hogy nemcsak hogy nem az ikertestvérük, de igazából csak a féltestvérük a lányoknak. Viktor pedig arról mesélt, hogy mindketten másképp kezelik Hannát és máshogy viszonyulnak hozzá, emiatt teljesen másképp is viselkedik velük a kislány. Zsolti sokkal engedékenyebb vele, mint Viktor és emiatt Viktornak jobban szót fogad.
Valamint megkérdeztem Őket, mennyire tartják különlegesnek azt, hogy van egy ikertestvérük.
Petra: „Nagyon különlegesnek érzem azt, hogy ikertestvérek vagyunk, nem sokan mondhatják el ezt magukról. Nagyon fontos számomra, hogy van egy másik felem.”
Lili: „Az, hogy nem "csak" egy testvért kaptam, hanem egy ikertestvért, azt csak most tudom így "felnőtt" ésszel felérni, hogy mennyi mindent jelent. Kiskorunkban bennünk volt ez a versengés, de ezt mára már kinőttük. Nem is a testvér szó rá a legmegfelelőbb, hanem inkább a jobb kezem és az egyik legjobb barátom. Mindent megoszthatok vele, mert valamilyen módon ugyanabban az életciklusban vagyunk. Együtt megyünk át a változásokon és így jobban tudjuk egymást segíteni. Én örülök, hogy nem csak a testvéremnek mondhatom, hanem az ikertestvéremnek.”

Viktor: „Kiskorunkban nagyon különlegesnek éreztem, mert ahol éltünk, Ágasegyházán, ott ez igen ritkának számított. A nagyszüleink és a környezetünk is úgy állt hozzánk, mintha ez egy egyszeri és megismételhetetlen dolog lenne, és ezt éreztették is velünk. Az óvodában is máshogy álltak hozzánk a gyerekek, el sem tudták képzelni, hogy lehet az, hogy míg nekik egy testvérük van, vagy nincs is, mi egyből ketten „jöttünk ki” anya hasából. Amikor elkezdtünk iskolába járni, már itt Kecskeméten, akkor kezdett világossá válni, hogy ez egy különleges dolog ugyan, de mégsem annyira, mint azt nekünk mondták, éreztették velünk. Már az első osztályban nem mi voltunk az egyetlen ikerpár. Az évek során, ahogy egyre nőttünk, kezdett belőlünk eltűnni ez a ,,milyen különlegesek is vagyunk mi,, érzés, és mára már teljesen átlagos testvérpárként tekintünk egymásra, főleg úgy, hogy már nem is hasonlítunk annyira egymásra, mint régen.”

Azt hiszem, ezekből a történetekből kicsit jobban megismerhetjük, hogy mennyire különleges az, ha az embernek van egy testvére, főleg, ha az a testvér annyira „egy húron pendül velünk”, hogy még azt is bevállalja, hogy egyszerre szülessünk meg.

Ikerpárok és testvéreik:
Bajusz Petra, Bajusz Patrik és Bajusz Martina
Czégai Lili, Czégai Fanni és Czégai Emese
Benkovics Viktor, Benkovics Zsolt és Benkovics Hanna Réka
Készítette: Szabó Fanni