AZ ULTRAMARATONOK PANTHÉONJA - Az elképesztően hosszú távú futások között a Comrades Marathon az egyik legrégebbi és leghíresebb versenyek közé tartozik. 2015 májusában, a 90. évfordulót ünneplő versenyen a mazochista sportolók 90 kilométeres (56,1 mérföldes) távot tettek meg Dél-Afrika zord partvidékén, Pietermaritzburg és Durban között.
Magánál az ultramaratonnál is megdöbbentőbb, hogy minden egyes évben 23.000 ember dönt úgy, hogy jó ötlet benevezni a versenyre. A futás általában 11-12 órát vesz igénybe, de a leggyorsabb férfiak és nők hat óra alatt teljesítik. Azokat a futókat, akik nem tudják 12 óra alatt teljesíteni a távot, erőszakkal mentőjárművekre rakják. Legtöbbjük "a görcsök miatt szinte megbénul, de a célba érésért kapálóznak" - írja a New York Times.

Miért érdemes ilyen kínzó fizikai megpróbáltatásoknak kitenni magunkat? A legtöbb résztvevő jótékonysági céllal indul a Comrades Marathonon - de az igazi díj a büszkeség. De néhány futó azért teszi, mert nagy szükségük van a pénzre. A Comrades Marathon komoly pénzdíjakat tűz ki célba érőknek. Ebben a szövevényes rendszerben a futók akár 10.000 amerikai dollárt is kaphatnak a korosztályuktól és az egyes ellenőrzőpontok elérésének idejétől függően.

A versenykerékpározáshoz hasonlóan a csalási botrányok évek óta kísérik a maratoni versenyeket, és ez alól a Comrades sem kivétel. De a doppingolás helyett néhány futó úgy döntött, hogy kicsit kreatívabb csalási stratégiát alkalmaz.
Ismerjék meg Sergio Motsoenenget, aki Dél-Afrika közép-keleti részén fekvő QwaQwa elszegényedett bantustáni falujából származik, ahol kiváló hosszútávfutó volt, és 1999-ben nyolcadik lett élete első Comrades Marathonján. A verseny után a televíziós kamerák előtt azt mondta, hogy az aranyérmét - az első tízben való helyezésért járó jutalmat - és az 10.000 dolláros díjat a falujában élő édesapjának fogja adományozni.

De valami nem stimmelt. Sergio versenytársa, Nick Bester, egy ultramaraton veterán, arról panaszkodott, hogy nem látta, hogy Sergio megelőzte volna őt az utolsó szakaszon. És ez különösen szokatlan volt – Besternek ugyanis, aki abban az évben a 15. helyen végzett, sajátos szokása volt a futók számontartása.
A The Independent szerint a versenybírók az időmérők megvizsgálása után kezdetben tisztázták Sergiót a vétkesség alól. Egészen addig, amíg a The Beeld, egy afrikai napilap vakmerő riportere meg nem jelentetett néhány igencsak megkérdőjelezhető fotót Sergióról.

A verseny alatt, az első és a második fotó elkészítése között eltelt idő alatt Sergio láthatóan átcserélte az óráját a bal csuklójáról a jobb csuklójára, és megmagyarázhatatlan módon egy sebhely nőtt a bal sípcsontján. Amikor a fotók napvilágot láttak, Bester, a megszégyenült 15. helyezett azonnal tudta, hogy valami nincs rendjén.
Mint kiderült, a versenyző Sergio Motsoeneng nem egy, hanem két ember volt. Negyvenöt perccel a verseny után Sergio beugrott egy mosdóba. Odabent az egypetéjű testvére, Fika várta.
Sergio levette a pólóját, a rajtjelét, a sapkáját, sőt még a cipőjét is, és átadta a bátyjának, aki folytatta a versenyt. A verseny szervezői úgy vélték, hogy ez a csali és csere többször is megtörtént a 90 kilométeres táv során. A testvérek saját váltót szerveztek.

Amikor a csalás bebizonyosodott, Sergiót és Fikát megfosztották a pénzdíjuktól, és több mint öt évre eltiltották az ultramaratonon való indulástól. Mindkét testvér a szegénységre hivatkozott a csalás okaként.

A Motsoeneng testvérek ügyvédjét, Clem Harringtont, aki maga is Comrades futó volt, idézte a sajtó: "Ez egy elég tragikus történet. Remélhetőleg Sergio nem tűnik el a sportág számára, mert ő egy rendkívül tehetséges futó. Ha azt az energiát, amit a csalásra fordított, inkább a verseny megfelelő lefutására fordította volna, ki tudja, talán az első ötben végzett volna".
Ez a jóslat 2010-ben valóra vált, amikor Sergio visszatért a Comrades Marathonra, és a harmadik helyen végzett. De a diadal rövid életű volt - nem sokkal később Sergio pozitív lett egy "ismeretlen tiltott szerre".

Forrás: https://www.atlasobscura.com/articles/two-brothers-one-ultra-marathon-an...
Fordította: Dr. Métneki Júlia